Bemutatkozás
Az igazi nevemet nem szeretném elárulni. Különben sem rajongom érte és megvan az okom,amiért privát információként kezelem. Előre is elnézést miatta. Szóval...
A nevem, Mystica. Az igazi nevem értékéből alkottam. Azzal a módszerrel,melyet a varázslatoknál is leírtam. Nem várom el,hogy így hívjanak. Persze,örülök neki.
Életemről..
Mit is mondhatnék? Magyar vagyok,az utolsó vércseppemig hazafi. Imádom a művészetet és filozófiát szeretnék tanulni. Később pedig,a katonaságon gondolkodtam,mint fő állás. Bár nőként nem a legjobb,de nekem tetszik. Szerintem pedig ez a lényeg. Nehézkes gyermekkorom volt. Inkább,nem fejteném ki miért. Már az óvodai évek sem teltek könnyedén. Amikor, próbáltam a többiek felé nyitni,mindig elutasítóan viselkedtek. Legtöbbször a kerítés sarkában ücsörögve rajzoltam a porba és sírtam. Mindig azt kérdeztem magamtól,miért nem jönnek játszani? Akkor még jobban fájt az,amit mára megszoktam. Utálat.Harag.Fájdalom. A barátaim lettek. Megtanultam velük élni és nem oda figyelni a lenéző tekintetek sokaságára. Pedig, soha nem voltam durva és elutasító. Mindig kértem édesanyámat,hogy vegyen nekem reggel egy csomag ropit vagy drazsét,hogy azt szétoszthassam az ovisok között és legalább arra a 10 percre érezzem barátaimnak őket. Sokszor jobban fájt,mint egy vágot,nyílt seb. Mégis, próbáltam mindenkihez jó lennni,annak ellenére is,hogy folytatták utálatukat,gyűlöletüket felém. A helyzet egyre rosszabb és rosszabb lett. Végül annyira elhagytam magam,hogy már az öngyilkosság is többször felmerült bennem. Szüleim aggódtak értem,ezért pszichológushoz járattak egy évig. Sokáig haragudtam rájuk emiatt,mert úgy gondoltam,azért teszik,mert azt hiszik bolond vagyok. Kicsi voltam és azt hittem,hogy csak a bolondokat járatják pszichológushoz. Pedig nem. Ma sem rendelkezem sok baráttal,de legalább vannak barátaim. Néha,amikor egyedül vagyok,úgy érzem senki nincs a földön,aki engem valaha elfogadna és mellettem állna. Soha,senkinek nem beszélek erről,mert rögtön depressziósnak vagy emonak titulálnak. Iskolai közösségi életem egy trágár szóval tudnám jellemezni,de áá inkább haggyuk.